Szedd a kert virágát,

Egy csokorba össze,
Rózsát, nefelejcset tegyél
Egyet-kettőt közbe.
Tekints néha e pár sorra,
Látni a fogsz a múltba.
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.

Addig még sok víz

lefolyik a Dunán,

Míg rájössz; minden egy emlék csupán.
Ezek olyan értékesek, mint a szemed világa;
Ne engedd hát, hogy feledés boruljon rája!

Emlékednek hosszú lánca,

Soha el ne szakadjon,
Ki e pár sort írja néked,
Emlékedben maradjon.