Szerelmes versek, romantikus vallomások

Versek és egyéb idézet a szerelemről.

Fa leszek, ha fának vagy

virága.

Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Friss daloló szerelemmel

elődbe

Vonszolom ifju szivem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.

Hét napja is elmúlt, hogy utoljára láttam a kedvest,

Rámtört a betegség,
Testem is elnehezült,
nem viselek gondot magamra sem én már.
Hiába a tudós orvosok látogatása,
Nem enyhül meg szívem a gyógyszereiktől.
a varázsló főpapok sem sokat érnek,
hogyan is tudnák ők, mi az én nyavajám!
Csak hallanám: "íme, ő jön!" - talpra ugornék,
Az ő neve mindjárt orvosol engem.
Küldönceinek érkezte, távolodása
Ez az én szívem patikája.

óegyiptomi szerelmesvers, részlet

és élni már csak általad tudok:

járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha a sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.

Garai Gábor

simogató szellő

ömlik a légbe lépteid nyomán.
Szikes földszívem általad lesz termő,
véled telik meg elhagyott szobám.

Hámori István Péter

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,
Lennék valakié.

Ady Endre

Só vagy az én kenyeremben,

mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben...

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Kányádi Sándor

Megsebesítetted az én szívemet,

jegyesem, megsebesítetted az én szívemet
a te szemeidnek egy tekintésével

Énekek Éneke

Az óra járna és a lámpa égne

s azt mondanám, ha menni készül: még ne!
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.

Heltai Jenő

Az igazi szerelem nem pazarlódik el.

Minél többet adsz, annál több marad belőle neked.
Ha igazi forrásra mész vízért,
minél többet merítesz, annál bővebben buzog.

Antoine de Saint-Exupéry

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám...

Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.