Szép és szomorú idézet tallózás a szerelemről.
Csillagot láttam a szemedben egy könnycsepp volt kibuggyanóban, még rá is csodálkoztam hosszan, és fájdalmasan megszerettem, mert én okoztam. Simon István Képed keresem, ha ágyba fekszem, kedvesem, nyitott szemem sír nedvesen és fájva. Paul Géraldy Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni. Márai Sándor Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad. Márai Sándor	Fotó: Freeparking

Elföldelem a szívem vágyait;

Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.

Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tünődnék értük visszafájva?

Üres fickók voltak, mihaszna társak,
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,

És ők is csak gyürötten keltek másnap,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.

És őbelőlük sem lett semmi sem -
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi,

Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
Egy szép királylányt, hősi küzdelemben -
Becsapott ő is, elfáradtam várni.

Tóth Árpád

Olyankor, amikor szenvedünk

valamely nő iránt érzett szerelmünk miatt, arra kellene gondolnunk, hogy ez a szerelem merő véletlenség. Történetesen azzal a nővel találkoztunk, de éppúgy mással is találkozhattunk volna, tehát nincs is semmi rendkívüli ebben a szerelemben. S erre a gondolatra tüstént kitör belőlünk a nevetés.

Paul Léautaud

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Juhász Gyula

Ha eltűnik a szerelem,

A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.

S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

József Attila

Úgy fáj már minden, minden idebenn:

a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

Reményik Sándor

Le kellene higgadni végre,

nem sírni többet, megnyugodni kissé,
s nem gondolni annyit a szerelemre,
mint a hogy ősszel nem idézi senki
az eper ízét, mert elmúlt évszak gyümölcse.

B Radó Lili

Emlékeimben már oly kicsi vagy...

Könnyű vagy. Oh be könnyű! A szirom
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon.
És a mosoly sem, amely ajkamon
megleng, ha rólad elgondolkodom.

Gondolkodom és némán, csendesen
képed ettől is halványabb leszen.
Távoli hang vagy, zümmögő, szelíd,
egy sóhajtás a semmibe repít.

Illyés Gyula

Ha ez a levelem megérkezik,

Édesem, gondolj rám egy kicsit.
Képzelj magad elé: szivarozgatok,
Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott...

Kell, hogy búsan nézd e bús jeleket.
Felszakadó sírásod kell nekem,
Szivarozgatva tűnődni ezen.
Gyilkosság ez, gyilkosság ez, tudom,
De lásd, egyedül kínlódom nagyon.
S szívemnek jólesik ez a kis meleg:
Hogy még valaki felsír, ha izenek.

Tóth Árpád

A szomorúság olyan mint a méreg:

szerethetjük de jót nem tesz velünk.

Alain

Magam vagyok.

Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.

Tóth Árpád

A boldogság emléke már nem boldogság,

de a fájdalom emléke még fájdalom.

Lord Byron

Te olyan furcsa kártyás vagy...

valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában.

Márai Sándor

	Fotó: Freeparking