Idézet válogatás a szerelemről.
A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk. Francoise Sagan Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja. Szabó Éva Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál. Prisrin	Fotó: Linda Yvonne

Nem azért szeretlek,

aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Gabriel Garcia Márquez

Szerelem: meghódítani, bírni

és megtartani egy lelket, amely annyira erős,
hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge,
hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.

Paul Gerardy

Az igazi szerelemnek megvannak

csak azért nem szeretlek most még jobban,
hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.

Balzac

Kicsim, ne haragudj,

csak azért nem szeretlek most még jobban,
mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.

József Attila

A szeretet hiányát az ember

soha nem pótolhatja;
ám a szeretet minden mást pótol.

P. Matteo

A szeretet az egyetlen

ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.

Erich Fromm

Aki nem tud szeretettel feloldódni,

másban és másért: boldogtalan marad.

Szentkuthy Miklós

Csak a csillagok voltak és mi ketten!

A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét

Nadányi Zoltán

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben

soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!

Richard Bach

Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés,

hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért,
jobban mondva magunk ellenére szeret.

Victor Hugo

 

Szemed szivem egész körülveszi,

édes táncával körülrepdesi,

...s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.

Paul Eluard

Veled aludva

rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom.

Fodor Ákos

 

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Ady Endre

 

Esti sugárkoszorú

És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Tóth Árpád

 

 

 

	Fotó: Mikebaird