Szemelvények szerelmes versekből. Romantikus, szép részletek a legszebb szerelmes versekből.
De most megjártad, kedves, most az egyszer. Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel. A csillagos ég hálójába foglak, Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. Nadányi Zoltán   Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom. Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem. Hadd égjen a pogány, ki a halálon Túl sem hisz másban, csak a szerelemben. Reviczky Gyula

Ajkadon nedvesen csillan a

messze alkonyok álmos fénye,
mert színes sinek doromboló
útján jöttél te vissza szíves
szíveddel - testedben álmos
délutáni sütkérezések
melegét hoztad el nekem és
úgy ömlött el rajtad a jóság
hogy szégyelném most ajkamnak
remegését mellyel újra az
ujjaidat csókolom sorra

Radnóti Miklós

Most, bár szerelmünk már-már alig él,

s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Michael Drayton

 

Vannak e földön mindenütt

szép Nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly
nincsen sehol, nincsen sehol!

Mihai Eminescu

Egész szerelmem annyi volt csak:

Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

Juhász Gyula

 

Friss daloló szerelemmel elődbe

Vonszolom ifju szivem s kacagok -
Öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe örökre.

József Attila

 

 

Elbújtam a szemedben, megpihenni Benned

Szerelem nyugszik csillag-fényei mélyén. Érted

Szikrázik itt minden, a nyári villám, s ha hó jön a fagy

Gyere simogass a szemeddel, ha már bennem vagy...

Mert a szememben Te csillogsz
s a tiédben én.

 

Gubcsi Lajos

Mikor a földön leány születik,

egy fiucska álmában mosolyog.
Egymástól bármily messze vannak is,
de ez a kettő találkozni fog.

S akkor egymáson megáll a szemők,
S bár ajkuk hallgat, kiált a szívök:
- Ki ez? - kérdi a lány.
- Ez az! - szól a legény.
S kezdődik a földön új szerelmi regény.

Gárdonyi Géza

A szerelmes

Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.

Vörösmarty Mihály

Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.

Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó.
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz.

Kosztolányi Dezső

 

A szerelem, a szerelem...

Egykor remegve lángra szított
S az égbe száguldott velem.
Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng
Szárnyas dalomról szüntelen
S a porba húz le az egekből
A szerelem, a szerelem...

Kosztolányi Dezső

 

Mi nem hirdetjük

Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni.

Stendhal

	Fotók: Flickr: suchitra prints