Japán versek és Babits költeménye.
Japán haiku strófák 1. Fáról két madár surranással elrepül, az ág kiegyenesül. 2. Bölcs a papunk, holsugárból fonogat háromágú varkocsot. 3. Hajdani vezér ház előtt a kispadon öreg katonáival. 4. Napernyős majom lépeget a kerten át, ő a peckes főbíró. 5. Magas a kapu, mégis egy pávakakas üldögél a tetején. 6. Nézd: az éji hold erkélyrácson fönnakadt. Újra nézd: már nyoma sincs. Weöres Sándor	Fotó: yoppy

Messze... messze...

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökõkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyõ, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhõk felett.
Sötétzöld völgyek, jégmezõ:
Harapni friss a levegõ.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tetõ, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengõ, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelõkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szõke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

Babits Mihály

	Fotó: guano