Szép szerelmes költemények és versek.
Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókka lFizetek válaszodért. Csokonai Vitéz Mihály	Fotó: Lovelipetal

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagycsöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Radnóti Miklós

Kirajzolt kép

Kirajzolt kép a világból,
hogy, mint vércsepp lóg ér faláról,
úgy csüng, tapad és reszket
lényed a szívemhez.

Akár gyönge ág a szélben,
vagy boldogság egy falat kenyérben,
úgy készülsz, röppensz hozzám,
mint félénk délelőttbe bátor délután.

S én várlak! A jövő topog türelmetlenül,
a lelkem tebenned fel- és elmerül,
s örvend minden tőled jövő jelnek,
melyek kulcsolva tehozzád ölelnek.

Mikor belépsz hozzám, s az életembe,
a múltból átcsordulsz boldog jelenbe.
S lényem, mint fuldokló, magát megadva,
tebenned örök-önmagát odaadja!

Rajnai Lencsés Zsolt

Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,
s mikor nagyra nő bennem a "Te", tétován
csordul szívem hívó kényszered szavára.

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán
föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,
mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

És már látom: megannyi mosolyból
merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása
falánk bozótként fölébred hajolok, hogy
értselek, emésszelek és szeresselek!

Rajnai Lencsés Zsolt

	Vargha Ágnes képverse