Hagyományos, klasszikus emlékkönyvi versek.
Szeretlek téged, mindig szerettelek! Ha kényszerítenek, sem feledlek. A hold,ami nekünk a jövőt jelentette Ha rá nézek csak a múlt emléke. Neked én rosszat tettem? Hogy így eldobtad szívemet? Hisz nekünk még a csillagok is szépet ígértek. Szépet s jót.De mi haszna ha csak volt?! Én szeretlek,te szeretsz? Kérdezem de választ talán sose kapok tőled! Ha őrző angyalod helyett én írnám sorsodat, Te lennél a földön a legeslegboldogabb! Csak kettőt kívánok: Mindig és soha, Légy mindig boldog, De boldogtalan soha!	Fotó: kretyen

Maradj mindig mosolygó gyermek, fehér lelkű kis virág,

Maradj jó mint mesékben a tündér, szeressen téged az egész világ!
Az erény útja legyen az ösvényed, virág borítja amerre jársz,
Szorgalom, jóság, szeretet virága tegyék boldoggá ifjú életed!

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk

Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk
egyetlen egyszer!

Légy mindig szerény és elégedett,

Mert ki magasra tör, az boldog nem lehet.
Lásd, a büszke pálmát letöri a szél,
Míg a kis ibolya a fűben is megél.
S majd lassan, lassan idő múlásával,
Tanuld meg az az mbert szeretni hibával.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen,
Csak egy más világon találsz,
Mert miközöttünk nincsen.

	Fotó: Nicholas T