Verselemzés: Ady Endre két verse.
A vár fehér asszonya A lelkem ódon, babonás vár, Mohos, gőgös és elhagyott. (A két szemem, ugye, milyen nagy? És nem ragyog és nem ragyog.) Konganak az elhagyott termek, A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ugye, milyen fáradt szemek?) Örökös itt a lélekjárás, A kripta-illat és a köd, Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög. (Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.) A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet. Ady Endre A fekete zongora Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szivemnek vére Kiömlik az ő ütemére. Ez a fekete zongora. Ady Endre	Fotó:cote

Elemzés

Az összetett szimbólum Ady verseiben:

 

Két versre jellemző:

A fekete zongora és A vár fehér asszonya címűekben. Mindkét vers a korabeli közönség számára nehezen érthető volt. Ignotus is, aki Ady barátja és híve volt, ezt írta a Fekete zongora c. versről: „Akasszanak fel, ha értem”, de mégis jónak találta.

 

Az értelmezési nehézségek

az összetett szimbólum tulajdonságából következik: pl. A vár fehér
asszonya c. versben az alapmetaforát könnyen értelmezhetjük, hiszen az első sor kényszerít erre:
„A lelkem ódon, babonás vár”. A lélek a jelölt, a vár a kép.

A továbbiakban

viszont már csak a képeket (egyszerű metafora) tudjuk meg, és a jelölt megtalálásához semmilyen segítséget nem
kapunk, se hagyományok, sem harmadik ő nem jelenik meg, így ez nagyon szabad, olvasótól függ
(pl. elátkozott had, mint kép, és a jelölt lehetnek az eddigi szeretők, gonosz emberek, rossz
emlékek. Tehát nem egyértelmű: fehér asszony (kép), Léda (jelölt) csak ötletszerű.

Ez nevezik irracionális többletnek,

mivel a versben nincs benne, az olvasótól függ, mozgósítja a tudattalanból
jövőt. Ezzel az eszközzel az író úgy viszi át az olvasó tudatába a versben lévő tartalmat, hogy
közben az nem válik tudatossá.

Jellemző az imprecizitás:

a költő nem akar pontos lenni, csak hívószavakat mond. A versben
egyébként balladai és leíró elemek keverednek. Az összetett szimbólum olyan metaforákat
tartalmaz, amelyeket nem lehet egyértelműen lefordítani, jelentése fokozatosan mélyül el, ezért
önkifejtő szimbólumnak is hívják.

A fekete zongora c. vers

még az előzőnél is nehezebben érthető, mivel az alapmetafora nem a
vers elején található, és kötődik a főmotívumhoz.

Az alapmetafora: melódia (kép) – élet (jelölt) – ezt megértve már a többi is értelmezhető: fekete zongora=ember, én; vak mester =Isten, sors. Ennek megértésében Ady segített egy nyilatkozatával: Ha szabad volt régen Istent fehérszakállas öregúrral azonosítani, én miért nem hasonlíthatom vak zongoristához? Bor=boldogság, mámor.

Az impresszionista kritika

szerint a szimbolista művekhez nem tudatos gondolkodásmód, több
jelentés és a szöveg önmagában való értelmezése szükséges. Az életbe belehal az ember
(szívemnek vére kiömlik az ő ütemére). Az élet egy bordélyház, amelyhez mámor kell – akinek
nincs, az nem tud itt megmaradni. Az élet melódiája azonosítás: élet=melódia.

 

	Fotó:dweekly